Nyelvi rezgések
Bevezető gondolat: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit." (George Bernard Shaw, drámaíró)
❖❖❖
Mivel régóta írok, tanítok, emberekkel foglalkozom, különös kapcsolat fűz a nyelvünkhöz. Hiszem és vallom, hogy a szavakkal nagyon felelősségteljesen kell(ene) bánnunk. Egy körültekintően megválasztott szóval fel lehet emelni a másikat, mint ahogy egy gondatlanul odavetett félmondattal meg is semmisíthetjük őt. Nem mindegy sem a "mit", sem pedig a "hogyan", vagyis mit és hogyan ejtünk ki a szánkon.
Hangulatok kifejezéséhez, érzelmi tónusfestéshez, mi magyarok, gazdag anyanyelvi szókincstárunkból bőségesen válogathatunk. A piros és a vörös ugyanazt jelenti, de teljesen más hőfokon izzik a két szín. Gondoljunk csak a csodás kínai regényre, mennyivel kevesebb szenvedélyt sejtetne, ha A vörös szoba álma helyett Piros szobának fordították volna. Kocoghatok a végzetem felé vagy vakon bele is rohanhatok - hiába a futás szinonimája mindkét szó, érezzük a drámai különbséget.
Egy szó, mint száz, ha a magyar nyelvről beszélünk, mélységesen egyetértek azzal a George nevű úrral, akitől a mottót kölcsönöztem!
A nyelv kifejezi az úgynevezett néplelket, de nem csupán a szókészletével, hanem a hangok energetikájával is.
Legalábbis én így gondolom. Az itt leírtakat nem tudom "tudományos tényekkel" alátámasztani, inkább csak továbbgondolásra dobom fel az ötletet, mint ahogy a bevezetőben leírt szólabdákat. Ha akarod, elkapod, tovább is adhatod, de ha őrültségnek tartod, nyugodtan lépj el ennek az ideának az útjából.
Az egész úgy kezdődött, hogy találtam egy oldalt, már nem is tudom, hogy hol, ami a magyar nyelvben használt betűket százalékosította. Én persze rögtön beleképzeltem a
numerológiai négyzetbe ezeket a karaktereket.
Innen nem volt megállás, a Wikipédián találtam egy újabb gyűjteményt, és abból jó pár nyelv betűkészletét szokás szerint helyes kis Excel-táblába rendeztem.
A magyar mellett megnéztem az angolt, a franciát, a németet, a spanyolt, a portugált, az olaszt, a törököt, a svédet, a lengyelt és a hollandot.
Arra voltam kíváncsi, hogy egy nép hangtana mennyire fejezi ki a kulturális jellemzőket.
Ha azt állítjuk, hogy a betű hang, a hang rezgés, a frekvencia pedig energia - akkor a válasz az, hogy meglehetősen. Hiszen ezzel a frekvenciatartománnyal azonosulunk, mikor beszélünk vagy másokat hallgatunk.
Az, hogy az első helyen az 5-ös és az 1-es energia áll, nem lepett meg. Mivel ezek között van a két leggyakrabban használt magánhangzó: az E és az A betű is.
Numerológiában és grafológiában is ez a két kulcskarakter: az önazonosság mutatói. Bodroghy Péter zseniális grafológus így "fordította le" a jelentéstartalmukat: az "A" a gyakorlati én, az "E" pedig a legteljesebb én. Ez szinte a legtöbb általam vizsgált nyelvben megállja a helyét, kivéve a törököknél, ahol az I a leggyakrabban használt magánhangzó.
Lássuk, hogy oszlik meg a többi betű!
A magyar nyelvben a harmadik helyen a 2-es energia áll (világosabb kék négyzet), ami az érzelmi tartalmak széles spektrumát jelenti.
Vajon ilyenek a magyarok? Érzelmesek? Tele vannak kétségekkel? Intuitíven közelítenek a világhoz?
A nyelvünk nem csak nagyon kifejező, de rendkívül hangulatérzékeny is.
Következő helyen a 4-es található (zöld), ami az anyagi világhoz és a realitásokhoz való viszonyulás.
Anyagiasak lennénk? Igen! De elnézve a magyarok pénzzel kapcsolatos hitrendszereit, hiába erősek az
anyagi gyökerek, azok sok negatív tartalommal vannak átitatva.
Jókai Mór a Fekete gyémántokban ezt írja:
"A magyar pénzt "keres", a német pénzt "érdemel" (Geld verdienen), a francia pénzt "nyer" (gagner d`argent), az amerikai pénzt "csinál" (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések."
A négyeshez kapcsolódó betűk a következőek:
D = a saját életünk, értékeink és javaink feletti uralmat jelképezi
M = a veszteségeken keresztüli stabilizálódást
míg a V = a világi kötöttségektől való szabadulást, újrakötést, szabadulást.
A Jókai által említett nyelvekben százalékosan ez így oszlik meg:
angol D=4,2, M=2,4, V=1
német D=5, M=2,3, V=0,8
francia D=3,6, M=2,9, V=1,8
Magyarban természetesen teljesen más a sorrend:
M-ből van a legtöbb (4), azt követi a V (2,5) és a D kullog az utolsó helyen (2).
A magyaron kívül minden más nyelvben az első négy pozíció között találjuk a 9-es karaktert (szürke). Mi nem távolságtartással vagy szociális érzékenységgel közelítünk másokhoz, hanem erősen érzelmi alapon.
Szinte minden nyelvben a 8-as (indigókék) a legritkább karakter - ez a szabálykövetés. Kivéve a németeknél. Ott megelőzi a döntést (rózsaszín) és a határkijelölést (lila).
A szavaknak akár a jelentésüket, akár az energiájukat vizsgáljuk így is, úgy is varázshatalmuk van.
Az elkövetkezendő fél évben ezt most elég erőteljesen érzékelni fogjuk: bánjunk hát felelősséggel szavainkkal.
Képzeletünkkel teremtjük, szavaink pedig formáljuk a világot.
Diego Marani, olasz író, műfordító így fogalmaz:
"Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt."
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
